Gyurika
2009. február 04., szerda
Zavarbaejtő és megnevettető történet Gyurikáé. Személyisége olyan eredeti, olyan megdöbbentően nyitott, értelmes és őszinte, mint manapság szinte semmi ebben a másolt, felfordult világban. Nem csoda, ha a riporter Fehér Zsuzsa példaértékű és boldogságot teremtő történetnek szánja felfedezését. Láthatóan a spontán jelenetek a jellemzők. Gyurika öntörvényű ritmussal szabja meg a filmforgatást. A mozgásban, beszédben, témában a főszereplő irányít mindenkit. Remekül szórakozunk mikor bejárjuk a pécsi utcákat, a papneveldét, az elhagyatott és bomladozó épületeket, vagy a régi élményekkel teleaggatott asztalosműhelyt, s Gyuri lakását, lakóotthonát, ahogy ő fogalmaz.
Élvezetesen kalauzolja végig életének kulcshelyszínein a stábot, mindenhol művészettörténeti érdekességeket sorolva, lelkesen bemutatva minden egyes apró részletet, legyen az egy hatalmas ajtó, antik berendezés, óriás apostol szobrok az udvaron, vagy freskók a falon. Sétánk közben Gyurika rajzai is folyamatosan feltűnnek.
Aprólékosan kidolgozott épületképei meglepően tiszták, tudatosan szerkesztettek. A kritikus szemű férfi észreveszi, s le is bontja a neki nem tetsző, oda nem illő műanyag falborító lambériát. Hozzáértően mesél és magyaráz képeiről is. Ahol csak a szakember láthatná meg, miért szűkebb az út, miért emelkednek ki jobban az épületek a háttérből, vagy mi, miért zavaró - Gyurika szerint legalábbis - a látószög, a perspektíva az ok.
Gyurika szerencsés kivétel. Örömteli arra gondolni, hogy nevelőotthon után is van élet, ha olyan szülők veszik kezelésbe, gondozásba a gyermekeket, akik adnak és megadnak mindent a felcseperedőnek, tágítják szemléletét, gondoskodnak róla. Gyurika öntörvényű ember, aki sokat kapott környezetétől, ahol felismerték képzőművészeti érdeklődését, s fejlesztették azt, alkotótáborba küldték, s hagyták, hogy járja a maga útját, hogy aztán saját kiállításig jusson el, saját otthonában éljen, s rajzolhasson épületeket, pécsi nevezetességeket. Technikájáról, látásmódjáról és vágyairól - világvárosok változó képét szeretné nyomon követni a helyszínen - mesél nyíltan és határozottan.
Kíváncsian vártam volna még Gyurika hozzátartozóinak megjelenését, is a filmben. Várakozva néztem, hogyan zárható le egy ilyen remek film, de a kérdőjelek bennem ragadtak. Kár. A lezárás problematikája persze valahogy sejthető, mikor a spontaneitás folyamatos az egymás után vágott jelenetekben, nem tudni, mivel fokozható még a bennünk, a felszabaduló nyugalom és öröm. Mindenesetre kissé fájó a szakadásszerű, gyors lezárás. A főszereplő személyisége azonban feledteti a rosszat, felszabadít valamit minden nézőben, s ezért a film, bárkinek kötelezően ajánlott lélekmelegítő lehetne.
Abonyi Anita
Gyurika
2009. január 29., csütörtök
Portréfilm Orsós Györgyről, egy 35 éves, értelmi fogyatékos cigányfiúról. Gyurika az épületek szerelmese, ám tudása mellett képzőművészeti hajlama is lenyűgöző, hiszen aprólékosan kidolgozott ceruzarajzokat készít Magyarország régi épületeiről.Ahogyan rajzaiban megjelenik a nézőpont kérdése, ugyanez vetődik fel az ő élete kapcsán is. Azt gondolnánk, az őt körülvevő világ érthetetlen számára. De rá kell döbbennünk arra, inkább ő az, aki érthetetlen a mai világ számára. Gyurika a hétköznapokat a maga egyszerűségével, nyitottságával és bájával éli meg. A történet végén maga a néző is elbizonytalanodik: a mérleg serpenyőibe két véglet kerül, ám a nyelv egyik oldalra sem tud elbillenni.
Hozzászól
"A kialakult helyzet egészen abszurd" - filmesek tiltakoznak
"A magyar kormány úgy döntött, hogy a magyar film eddigi
Vajna: a tehetségek felismerése és segítése az elsődleges cél
A vártnál hamarabb elkészülhet a magyar filmszakma strukturális
A Láthatatlan húrok lett 2010 legjobb dokumentumfilmje
A MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos
Filmszemle lesz, filmhétvége nem
Most már biztos, hogy idén is, várhatóan áprilisban
"Kényszerű deklaráció" a magyar film védelmében
"Kényszerű deklarációt" fogalmazott meg a magyar film

