Filmháttér

Értékelt a Diákzsűri

2009. február 03., kedd

Tükör a mai magyar valóságról, jól szerkesztett filmek, érzékeny témaválasztás és problémaláttatás, érdekes és kevésbé izgalmas alkotások, hitelesség, néha dögunalom. Volt megint minden, mint a falusi vásárban, és persze már megint valami kimaradt. Hogy mi? Arra csak részben kaptunk választ. Az viszont mindenkinek szemet szúrt, hogy a jubileumi szemlén a mostohagyereknek kikiáltott dokumentumfilmekkel tényleg elbántak a szervezők. A diákzsűri tagok is szóvá tették, hogy két napra zsúfolták össze, és a szemle hivatalos megnyitója elé száműzték az alkotásokat. Úgy tűnik, már azzal is elégedettnek kell lenni, hogy a doksikat legalább szélesvásznon vetítik, bár gyengébb DVD kópián. – hangzott el. A hangminőségre most ne vesztegessünk szót, volt belőle már elég botrány az idei szemlén, de mégis jobb, mint a kockatévében – mondta a zsűri egyik tagja. Szóval örüljünk. Csak csendben.

Amíg pedig késik a vetítés - amire sajnos idén akadt bőven példa -, a várakozás perceit töltsük ismerkedéssel a folyosón. – mondom én. Csak nem értem. Ahogyan azt sem, hogyha a Diákzsűri értékelését a 4-es terembe hirdették meg, akkor miért a 9-esben lett végül, mert így csak az talált oda, aki nagyon akart. Na, de mi nagyon akartunk, és végül megtaláltuk, amit kerestünk.
A zsűri – talán a csekély érdeklődésre való tekintettel -, nem bocsátkozott mély elemzésekbe, az alkotók azonban egy-két elismerést most bezsebelhetnek, ha tovább olvassák a sorokat.
Konecsny Emőke: Gogo & George portréja mindenkinél átvitte a lécet. Szerették Litauszki Jánostól a Nővérek várólistán c. filmet is, kiemelve a téma aktualitását, érzékenységét, kritikus hangvételét, mint ahogyan Kisfaludy András Az Ormánság senkié se...című filmjénél is, ez utóbbinál az állapotfeltárás hitelességét díjazták leginkább. A zsűri két politikai témájú filmet emelt ki: Domokos János: „Nem vagy egyedül..." című, a hargitai választásokról szóló alkotását és Hajdú Eszter A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció című filmjét. A Fideszes zsidó… esetében kicsit naivul, ám őszintén fakadt ki az egyik zsűri tag azon, hogy nálunk, miért téma még mindig az, hogy valaki zsidó-e vagy sem – jóllehet, a film nem éppen erről szól.
Tari János Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutatóról készített Majd az idő kipörgeti... című portréfilmje esetében az életrajz bemutatása mellett a történelmi feldolgozás mai kivetülésének érzékeny láttatását értékelték. Tetszett a Talán Csaba - Vági Barbara kettőstől a D-dúr, a zsűri - elmondása szerint - jót derült az öregkor, filmben megjelenített, vidám pillanatain. Sós Ágnes Őrült szerelem ez c. filmje pedig mélyen gondolkodóba ejtette a fiatal kritikusokat. Jeles András Párhuzamos halálrajzok c. alkotása mellett sem mentek el észrevétlenül, mélyebb elemzés azonban sajnos nem hangzott el. A Csempelevél viszont egyenesen a SZUPER8 diadala volt, köszönet érte Somogyvári Gergőnek és Judit Fesztnek. Csubrilo Zoltánt a falusi élet hiteles bemutatásáért szerették, aki ilyet akar látni az nézze meg a: „Még oda nem ér az idő.." c. filmet.

A zsűri összességében nem szidott senkit, gondolták, van épp elég baja egy dokumentumfilmesnek, különösen az idei szemlén. Egy alkalommal hangsúlyeltolódásról beszéltek, de hogy melyik film esetében, azt örök homály fedi. Pedig jó lett volna, ha több szó esik a dokumentumfilmek képi megvalósításáról, a szerkezetről, jó ötletekről is szívesen hallottam volna. Ez megint elmaradt. De mentségükre legyen mondva, mégiscsak valamiféle értékelést hallottunk.
Sajnos nem ez volt a helyzet a tudományos ismeretterjesztő alkotások és a televíziós filmek esetében. Erről egy szó nem sok, annyi nem hangzott el. A két kategória 23 alkotása – úgy gondolom - megérdemelt volna néhány mondatot.

kritikus kisjátékfilmes zsűri

A Kisjátékfilmes zsűri szerint az idei termés zöme - bármiféle nosztalgikus felhang nélkül - „tábori jellegű”. Kritikaként hangzott el, hogy sok kisjátékfilm amatőr, filmes tábori munkaként készült, többségük nem igazán sikerült alkotás. Ahogyan az egyik zsűritag fogalmazott: „Ezeknek az egy hét alatt elkészülő filmeknek nem itt, hanem mondjuk egy diákfilmszemlén volna a helye, és a néző sem erre váltott jegyet.” Ugyanez a kritika fogalmazódott meg például Nagy Anikó Mária: Apró dolgok című tematikus, pályázatra készült alkotása esetében is. Egy filmszemlén - ahogyan ezeknek a filmeknek a többsége - „ez a film sem működött”. A valóban önálló alkotások viszont minőségileg, képileg és formailag is felzárkóztak a profik mögé és volt olyan kisjátékfilm is, amelyik szinte nagyjátékfilmes eszközökkel tudta felmutatni a családi drámát – hangzott az elismerés. Sokféle formanyelvű megoldással találkoztak, ám tartalmi és szerkezeti szempontból egyaránt kiemelkedő kisjátékfilm kevés akadt. Béres Dániel: Sárga labda című filmje kapcsán megjegyezték, kedves film, csak azt nem értik, miről szól. Hörcher Gábor: Befőtt című filmje egyszerűségével és pontosságával nyerte el a zsűri tetszését. Dombrovszky Linda: Csavargó c. filmjében izgalmasnak megoldásnak tartották az idősíkok egymásba csúsztatását. A humoráért szerették Hájos Zsolt: Panel című alkotását, Madarász Iván: SuperDIGITAL című filmjét vagy a Szabó Juli - Lehoczky Tamás rendezésében készült: Macskásember 0 avagy az orosz montázsiskola hatása egy magyar macskára c. filmet. A kisjátékfilmes zsűri annál is inkább kedvelte ezeket az alkotásokat, mert szerintük kevés volt a humor az idei kisjátékfilmes termésben. „Azt, hogy az alkotók a félősek, vagy a zsűri pontozta ki ezeket a filmeket a döntőből – nem tudni.” – tette hozzá a zsűri. Mint ahogyan azt sem, hogy ki válogatta be Mayer Eszter: Vasárnapi ebéd című filmjét. A zsűritagok szerint ugyanis nincs egy súlycsoportban a többi alkotással, amatőr szemlén volna a helye. – hangzott el.
A zsűri a szekció szemleszerepét és szereplését illetően megosztott volt. Van, aki szerint – dacára a teltházas sajtó és civil vetítéseknek, ismét nem néztek elegen kisjátékfilmet, míg egy másik zsűritag szerint nincs ok a panaszra. Felmerült az irodalmi adaptáció problematikája is. Irodalmi hűség vagy szubjektív értelmezés? A zsűri szerint a kérdés az, melyiket vállalja fel a film, és képes-e végigvinni a végefőcímig az alkotó.

Fekete Zsuzsa