Filmháttér

Buli a DokuArt-ban

2009. január 27., kedd

Már tegnap szimbolikusan megnyílt a szemle. A DokuArt buliba invitálta a dokumentumfilmeseket, és a műfaj barátait. A vendéglátóknak nem is kellett reményeikben csalatkozniuk, népes társaság töltötte be az Erkel utca „összes tereit”. Volt, ahogy egy buliban dukál, zsíros kenyér, bor és meglepetés is.

Fél 7-kor Füredi Zoltán üdvözölte a megjelenteket. Néhány szót szólt a dokumentumfilm helyzetéről, majd átadta a mikrofont Novák Emilnek. A Szemletanács elnöke is a dokumentumfilmezés fontosságáról és meglehetősen mostoha sorsáról beszélt. A szakma tiszteletét kifejezendő, maga mellé szólította Janisch Attilát és Herendi Gábort az előző szemlék Szemletanács elnökeit. Herendi elsősorban több „felületet”, azaz számosabb televíziós műsorórát kívánt a „doksisoknak”. Janisch a filmes szakma minden műfajának egyenrangúságát hangsúlyozta. „Nincs külön játékfilm, zsánerfilm, dokumentumfilm, egységes, egyaránt értékes műfajokból álló filmművészet van” - mondta. Hármuk megjelenése azt demonstrálta, hogy noha a dokumentum és ismeretterjesztő versenyfilmek programja a hivatalos szemlemegnyitó előtt zajlik, mégsem tekinthető a műfaj megtűrt „mostohagyereknek”.

Az „exelnökök” után Salamon András és Böjte József ismertette a „Filmsál” kezdeményezés rövid történetét, a szemle alatt folyó akció mikéntjét, valamint a befolyó pénzek majdani felhasználását. Mint kiderült Derdák Tibor segítségével a felajánlásokat Sajókaza rászorultjai fogják megkapni. Aki teheti, a szemlén adakozzon a „filmsálat” viselő aktivistáknak! Kétezer Ft ill. annál magasabb összegű befizetés után egy sálat is kapunk.

A beszámoló után Füredi kérte vissza a mikrofont, hogy a „hivatalos program” lezárásaként felfedje a meglepetést. Papp Gábor Zsigmond segítségével „leleplezték” az álmaink tortájának nevezett édességet. A torta három egyenlő méretű cikkelyre volt osztva: fikció, non fiction, animáció. Szép lenne, ha az álomból valóság válna. A tortát mindenesetre felvágták és elfogyasztották a megjelentek, majd kezdődött a buli.

Jó volt látni az éppen megfelelő hosszúságúra kitalált programot, a „”meglepetést” és üdítő volt, hogy elmaradt a dokumentumfilmes találkozók sehova sem vezető panaszáradata.

Kresag