Filmháttér

Angol rövidfilmek a „talán-világban”

2009. május 23., szombat

Berlin után idén Budapest adott otthont a British Shorts fesztivál kisfilmjeinek május 20-21-én. A filmvetítés mellett ingyenes workshopon múlathatta idejét minden érdeklődő, angol filmes egyetemek tanárjainak ösztönzésével.

Talán maga a főszervező, a 2007-ben Angliában filmes szakon végzett Haragonics Sára sem hitte, hogy egy párnapos filmfesztivál megszervezése kiveszi minden erejét. Valójában minden készen állt egy remek kezdeményezés átültetéséhez magyar területre: lelkes, Angliában tanult filmes fiatalok kész alkotásai; angol tanárok, akik elsősorban kíváncsian jöttek hozzánk és humorral töltötték ki a várakozás perceit. Az angol nagykövetségnek olyannyira fontos volt támogatni ezt a mini fesztivált, hogy nem átallott Greg Dorey, brit nagykövetnek a Szimpla Kertbe is eljönni, a megnyitó és pár film erejéig.

Amikor a British Shorts résztvevői, alapítói felvetették Haragonics Sárának, hogy  Budapestre helyeződne át az egész fesztivál, ő lelkesen igent mondott, miközben (talán) nem is hitte, hogy komoly a felkérés. A következő találkozón már bizonyossá vált, a helyszín tényleg Budapest, az időpont május vége. Talán nem volt elég idő arra, hogy mindent tökéletesen megszervezzenek, talán az ingyenes workshop hirdetése nem tűnt elég széleskörűnek, bár a szervezővel folytatott beszélgetésből kiderült, hogy egyetemeket, honlapokat, filmes újságokat, mozikat, programújságokat is megkeresett a fesztivál népszerűsítése érdekében. Mind a Tabán Moziban startoló, remek workshop kezdeményezésre, mind a Szimpla Kertbeli vetítésekre kevesebben érkeztek, mint amire a szervező számított.
A hangulat azonban magáért beszélt: eltűntek a talánok, csak a technikai problémák szólhattak olykor közbe, ekkor viszont mindig mikrofon elé perdült valamelyik angol tanár, s a „lot of perhaps”-es utalásával máris mosolyra hangolta a nézőket.

A fesztivál első napján, május 19-én a Tabán Moziban beindult az „Utazás Budapesten" workshop, melynek célja elsősorban az volt, hogy - akár az utcáról is besétált - vállalkozó fiatalok (egyetlen feltétel a technikai felszerelés megléte) együtt hangolódjanak rá a rövidfim-készítésre a meghívott angol szakemberekkel, John Digence és Dave Green filmkészítőkkel, a University of Bedfordshire docenseivel. Egész napos beszélgetés közben és után filmeket forgattak az általában kétszemélyessé verbuválódott csapatok Budapest utcáin. A filmkészítés témája az volt, hogy a városban, több A és B pont között, 3 perces kisfilmek forogjanak, s végül az összes kisfilm egy komplett egész Budapest-képpé álljon össze, sorban egymásután levetítve. A kezdőpont a Tabán Mozi, a végső a Szimpla Kert volt.
Az elkészült anyagokról másnap még önfeledt konzultációra is lehetőség volt a tanárokkal, majd az utolsó nap estéjére összeálltak a filmek, hogy azt én magam is lecsekkolhassam végre. Milyen képet is fest Budapest egy külföldi, vagy magyar diák szemében? Elképesztően vidám, jóval kevésbé sztereotip ötletek rajzolódtak ki a pár perces anyagokból, mint amire számítottam. Bevallom, a „Mutasd magad” reklámszlogenre épülő kisfilm, vagy a vonatsíneken kattogó, jópofa versre támaszkodó, akár a magyar lányok bájait szemtelenül felvillantó operatőri gondolkodás, s a fenemód vicces, magyar népviseletben riksázó lány városnézése, olyan jó hangulatot teremtett, hogy egyből belém hasított, mire is mehetne mindezzel országimázs központunkban kérődző kreatív guruink összessége. Ne feszegessük, mindenesetre TALÁN nagyobb közönség elé is vihető majd ennek a remek workshopnak a végterméke.
 

A workshop mellett természetesen válogatott kisfilmeken vitázhatott a magyar és külföldi néző a Szimpla Kertben május 20-21-én este, sötétedés után. A fesztivál célja, az elsősorban angliai egyetemeken tanult diákok rövidfilmjeinek bemutatása széles e világon. Tanulni és okulni az ötletek kibontásából mindig lehet. Dicsérendő az alapeszme. „Talánországunk” azonban, „talánfővárosunkkal” együtt nem tudott igazán megmozdulni, talán a meleg, talán a fiatal filmes szakok diákjainak érdektelensége folytán, nos nem tudhatom. Akik ott voltunk, nagyon jól szórakozhattunk.

Voltak drámai és meredek sztorik, egy dán kém börtönbe kerülésének története, a Being Frank, a törpe Steven életigenlő autósinterjúja, vagy az igazi angol humort csillogtató sztorik is az amerikai Bakancslistára hajazva (Until Sunday Morning). Voltak  animációk, pl. a Stay in my memory  ami engem speciel könnyfakasztó hangulatba hozott. Látthatunk videoklippeket pl. az All the tears-t, díjnyertes rövideket, úgy mint az Undead Union-t vagy az Abigail-t,  illetve az Angliában tanuló magyar diákok alkotásait,  pl. Tusor Bálint Body and Beyond c. filmjét is. 

A filmek összességében semmiben sem többek, jobbak, mint a hazai fiatal filmesek alkotásai. Azonban a témák színességében, ötletes megvalósításában, olykor a nemzetspecifikus értelmezésekben mindig izgalmas kutakodni. Pláne, ha azok a kisfilmek egy fejlett nemzet, filmkészítő hagyományokkal is teli, de rendkívül vegyes kultúrákból összepakolt világából jönnek el hozzánk.
A célközönség, ahogyan az alkotók maguk is, inkább a főiskolai, egyetemi, 20-30 éves korosztály volt. Öröm volt látni azért a szülők lelkesedését, vagy idegen ajkú fiatalok és hozzátartozóik megjelenését is a Szimplában.

Ilyenkor tényleg nehéz az összegzés, miközben a véleményem igencsak egyértelmű: egy talánvárosban sokkal nehezebb gyökeret vernie olyan kezdeményezéseknek, amelyek talán szűkebb közönségnek, mondhatni rétegnézőknek készülnek. De mindenképp várjuk a folytatást, Haragonics Sára szerint jövőre is esélyesek vagyunk a British Shorts helyszínére, azt hiszem okulásként, és/vagy könnyed esti szórakozásként mindenképp javallott gyógymód lesz akkor is. Aki lemaradt a fesztiválról, az ismert videomegosztó portálokon több filmet is megtalál.

Abonyi Anita