Filmháttér

A mi kis rádiónk

2009. március 11., szerda

Szabadságharcos vagy magányos kalóz? Egy nyugdíjas, aki szó szerint veszi az Alkotmányt - a gyömrői Don Quijote küzdelmei a szólás szabadságáért. A túlélésért. A köz szolgálatáért. Mindennapi küzdelem a mindennapi élményekért, nem mindennapi módon. „A szegény ember élete nem dínom-dánom dáridó, de minden gondot feledtet egy jól működő rádió”. Ami úgy működik, mint a pletykázó asszonyok.

„A szegény ember élete nem dínom-dánom dáridó, de minden gondot feledtet egy jól működő rádió”. Valahogy így gondolkodik a filmezésről is Litauszki János, akinek saját bevallása szerint, ha forog a kamera, az gyógyír minden bajra. A Magyar Televíziónál több mint 20 éve dolgozó rendező szerint, kész terápia ez a film is. Mi sem vagyunk ezzel másképp. A gazdasági válság kellős közepén melegen ajánlom A mi kis rádiónkat annak, aki derűre vágyik. Persze nem állítom, hogy jobb, mint az IMF hitel, de legalább nem kell minden este megkeresni a Hofi DVD-t, hogy az ember röhöghessen egy jót. A film főhőse egy 70 éves bácsi, aki Gyömrőn rádiót működtet Sírius néven. Az még csak hagyján, hogy az öreg saját maga összerakott egy csinos kis stúdiót vénségére, de sikerül - a szó lehető legjobb értelmében - bebolondítania egy-két nyugdíjast is a mikrofon mögé. Így aztán a település lakói a Sírius rádióból értesülhetnek arról, hogy például honnan viszik el ingyen a szemetet, vagy magvas beszélgetéseket hallgathatnak arról, hogy mi is az a világegyetem. A Szívküldi Szívben pedig egyenesen az öregek otthonába, a tolószékes néninek szól a nóta. Adásmenetet, vagy diszpozíciós táblát persze ne keressen senki a stúdióban. A helyi „rádiós Marika” felteszi a krumplit főni, aztán irány a rádió, közben telefonon felveszi a nótarendelést, és lám, nem is kell sok hozzá, mindenkinek szép napja lesz.

A film ügyes és szép képi megoldásokkal él. Úgy mutatja be a film szereplőinek életét, hogy nem rajtuk, hanem velük együtt nevetünk. Ez az egyik legnagyobb érdeme a Mi kis rádiónknak, és talán ez lehetett az egyik legnehezebb dolga is a rendezőnek. Aki, meg kell hagyni, zseniálisan oldotta meg a feladatot. Az udvaron galambokat hajkurászó falubeli bácsi jelenetén még a vetítés után is napokig nevet a néző. Ám a filmből az is kiderül, hogy az öreg Don Quijote rádiós élete nem könnyű, már sokadszorra hadakozik frekvenciaengedélyért a Nemzeti Hírközlési Hatósággal. A sok leállás és újrakezdés után végül mégis az 500. adást ünnepelhetik pezsgővel és tortával a stúdióban. A film ezzel a boldog pillanattal ér véget. Az élet azonban más befejezést írt a történethez – derült ki a vetítés utáni beszélgetésből. A Sírius rádiónak az NHH nem hosszabbította meg a frekvenciaengedélyét. Az öreg Don Quijote elfáradt. Ágynak esett. A falubeliek szerint a rádióba halt bele.

Fekete Zsuzsa